Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a harmatos gyepen,
A madarak is tán azért dalolnak,
s az Isten is azért mondá talán:
ma szép idő legyen.
Azért kelt fel a nap is ilyen korán,
hogy csókolhassa azt a kis nyomot,
amely a bükkerdőig elvezet.
A bükkerdőbe már be sem tekint:
a bükkerdőben úgyis elveszett.
Azért esett ma harmat,
hogy merre jársz, parányi nyom legyen.
S legyen amit egy furcsa vándor
csókolgasson a harmatos gyepen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zikcene, zakcene, satöbbi Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Sándor estéjén Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» A mi háborúnk Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Te türelem, te jóság.. Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Tavaszi ének Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
|