|
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós ajkam
S dacodat, mely a Mindenség daca,
Csak törd meg rajtam
S meg fogsz lágyulni szeliden.
Mennyi Igen
Van annyi Nem fölött
S ha összeütközök
Bolondos, édes, kis fejeddel,
Nem baj az, kislyányom:
Megcsókolom a homlokodat
S feledd el,
Mert a Nemnél több az Igen.
Lüktető fejem térdeiden
Áldja a sorsát:
Talán már sok is
Ez a boldogság
S te bántásod, mely félő imádat,
A Vér rakonca, csoda-szép:
Fogadd el szomjas, nagy hivét
A szádnak: a számat,
Ki szádon őrjöngve pihen.
S kivételes berkeiben
E háborús, dús, cifra napoknak,
Háboruink egymáshoz szoknak
Csókosan.
S óh harcos, fájó szerelem:
Veled én és te én velem
Éljük az örök háborút.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
» Ne félj!
Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Hazug szerelem győz le téged…
Hazug szerelem győz le téged,
Egyszerű, sivár...
» Ó ne sirasd
Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál
S egy...
» Milyen régen
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek,...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
|
