|
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de zordon!
Basahomloksöpörte küszöbön, a termek
pamlagán, a kevély trón helyén, halk szerelmek
fészkein szöcske ugrál s por-nyomot kígyó von.
Repkényzöld kunkorog be az ablakon, ódon
boltívekre fut, erkélyt, rácsot, felet ellep,
az élet veszi vissza, mit az ember elvett,
a balthazári betűkkel írja reá, hogy: ROM.
A hárem közepén a nagy márványmedence
ép maradt, a szökőkút mint valaha, frissen
gyöngyözi muzsikáját az üres egekbe.
Hol vagy, ó, Szerelmem, ki legyőzted a mindent?
Századokat reméltél, s a víz könnyű, lenge...
Ó, gyalázat, nyomod sincs, és a víz ma is reng!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Nem élek én tovább
Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a...
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Hazug szerelem győz le téged…
Hazug szerelem győz le téged,
Egyszerű, sivár...
» Kezemben tartom a szivedet
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet:...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
|
