|
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet: Mért olyan hideg?
Ha az égre nézünk, odafent is
zöld füvet látunk, locsogó kis
patakokat s az erdők fordított képét.
Látod, ott megyünk mi is,
az árnyas úton, milyen kicsinyek
vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
gyöngén ölelem jobb karommal
a derekadat: mindjárt eltűnünk.
Nem az a fontos, amit nagyképűen
egymásnak mondtunk és a világnak.
Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
ott megy utánunk, szereti a kis fekete
törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.
A vén kofaasszony, akivel pár jó szót
szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:
ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.
Nézd, milyen piros sugarakkal,
piros örömmel vár minket a
messzeségek messzesége; kezemben
tartom a szívedet: melegedik, melegedik...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Nagy tengerzúgását
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos...
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
|
