|
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás öröm, remény nekem.
De nem tudod és én nem tudhatom,
Hogy baktató, fakó évek során
Nem únom-é meg majd várásodat?
Nem zúzom-é be gyilkos unalomból
Az aranytükröt, mely arcod őrzi?
S fanyar, terjengő, gyilkos unalomból
Nem tépem-é ki szálanként hajam,
Reménytelen dühvel a szélbe szórva
Foszlányait a brokátlobogónak?!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Te vagy minden...
Te vagy minden gondolatom,
Te vagy minden...
|
