|
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan finom, ívelt ölelés?
Sötét és lágy, mint nyári éjszaka,
s dobognak benne mind a csillagok.
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez asszonyosan diadalmas, teljes,
mint kiszabadult, röppenő madár?
Micsoda ágban szunnyadt az a rügy,
miből e nem várt fűzfagally hasadt, -
mi rrugalmas és most született ifjú,
mint szökőkúton hajnalban a csepp?
Ki hagyta rám e hajlékony hidat,
mely magányomból hozzád vezet?
Egyik pillére az én tenyerem,
másik pillére a te kezed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Nem nevezném egyébnek
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
|
