|
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Három napja
Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintá...
» Hazug szerelem győz le téged…
Hazug szerelem győz le téged,
Egyszerű, sivár...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Száz alakba
Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
|
