|
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze lantomon,
Míg hevülvén keblem szép tüzére
Olvad égi lyányka dalomon.
Ah, de gyorsan folyt le minden óra,
Gyorsan folytak, Ámor, napjaid,
Éltem egy rövid éj volt, Aurora
Szórta széllyel boldog álmait.
Éltem eltünt, tompa nyúgalomnak
Karján, mint a sírban, fekszem én,
Semmi örömnek, semmi fájdalomnak
Nincsen út a megholt kebelén.
Ó sors, futhatnék bár vészes pályát,
Vérzenéd bár, ó sors, szívemet,
Fényre hozná fájdalmim homályát,
Hogy még érezhetném létemet.
És te lant, zöld fáim alkonyában,
Fűzök rád utolszor lombokat,
Függni fogsz Cythére lúgasában,
Elhagyatva szent árnyék alatt.
Majd ha lengvén hűvös enyhelyéből
Lassú szellet gyöngén érdekel,
Halkal, mint najádok rejtekéből
Jön az ének, sorsom zengjed el.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
|
