|
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Antik szerelem
"S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
|
