|
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc és vágy pásztázza az eget,
mire elalszom, elsápad az ég,
éjemnek vágya, láza mind tiéd.
És reggel is csak arra ébredek,
hogy hoz-e majd a posta levelet,
fülledt a dél, fülledt a délután,
reménytelenség tátog rám sután.
Hány nap telt el, hogy nem öleltelek
s nem láttam könnybenúszó szemedet?
Szerelmem konokan küldi feléd
a messzeségen át kis fényjelét,
tán álmod tőle békélten ragyog...
fölöttünk pásztáznak reflektorok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
|
