|
Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik itt megelőztek,
hajszolták a kedvem megkeresni
ember-leány alakját az őznek.
Ilyeneket találok ki rólad:
ezer évvel tovább vagy, mögöttem -
itt is jártál, ismerted a holdat,
de most - éppen most - hiába jöttem.
Hol lehetsz? Ha te már látsz is engem,
ne hagyj itt, mint hallgatag virágok.
Újra kérlek, nyílj ki közelemben
s szólalj meg, ha közeledben járok.
Nem veszíthet értem így az ember!
Néhány ezer éhen alvó hajlam
kelne ki egyetlen szerelemmel,
amilyet én oly nagyon akartam.
Csak remélem türelmetlenkedve,
hogy te már a nyomom megtaláltad,
s csillag-hosszan élsz, hogy életedbe
én is mindenképpen eltaláljak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Antik szerelem
"S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
» Szerelem
ideje hogy szeressük egymást
hogy hidd ha...
|
