|
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit ábrándjaimnak
Megöntözöm könnyeimmel,
Hogy számodra viruljanak.
Ó! tudom, te eljösz hozzám,
Midőn fájni fog az élet...
Elfogadlak meghajolva,
Mintegy megfeszített szentet;
És feltüzöm áhitattal,
Ábrándjaimnak virágát
Fájó szived keresztjére -
Mint egy halvány passiflorát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Kései vallomás
Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod
kései,...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
|
