|
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond két szemem megvakítom
S szűzek csapatja úgy megy el mellettem,
Mint vak koldus előtt, ki zsoltárt mond a hídon.
És ólmot öntök hallgató fülembe,
Mert esti csöndben csókzenére vágyik.
S az éjszaka, ha zeng a szoknyák selyme,
Vakon és süketen egy ájtatost talál itt.
És erős béklyót csatolok kezemre,
Mert bársony vállat simogatni vágyna.
Erős béklyóban bünét vezekelje,
Mert nincs oly bársony még, mint az ő fehér válla.
A szépségének aszkétája lettem:
Vak zsoltáros az élet arany-hidján.
És zeng a zsoltár: ó asszony, egyetlen,
Csak egyszer szájamat a szájára szorítnám.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
|
