Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomon nem volt sem bor, sem abrosz,
szobám kihűlt, pókháló nyúlt nyakamhoz,
a ház üres volt, mégis kulcsra zártam;
az ablakon buktál be, mint a napfény,
az üveg megpendült, de nem törött el,
befűtöttél meztelen köldököddel,
fogad zománcával megterítettél;
azóta úgy élek, mint egy királyfi,
varázslatod valósággá fogadtam,
kincseim köldöködben és fogadban,
kastélyom van, mégsem kell kulcsra zárni;
velem maradtál, - történjék akármi,
gazdag vagyok, s immár kifoszthatatlan.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tévedtem és tévedve Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Meddig szerelem? Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» 9. Szerelmes üzenet. Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
» Néma vád A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Ha rám tekintesz Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Nem szeretem, nem gyülölöm... Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» Gyere hozzám Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» Boldogság Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére,...
|