|
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.
Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.
Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom,
éreznem újra félszeg, gyenge vállát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szívemben nincs már más, mint durva dárdák.
Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben,
kis békezászló, oltalmat keres,
oldj fel maró, magányos bánatomból,
ha senkiért, az anyámért szeress.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Szilvafa
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák...
» Kínai szerelem
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Haja, haja, hagyma-haja
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
|
