|
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a bájos Julia se bájol,
nem félek a fehér Opheliától
és nem gyulok fel Laura szemén.
A kedvesem ott él Kínába kinn;
agg szüleivel lakik ő nyugodtan
egy hosszú, vékony porcellántoronyban
a Sárga-folyó zúgó partjain.
Ferdült szemében álmodó szigor,
tenyérbe vágyik karcsú, könnyű lába,
a bőre villog, mint rézfényű lámpa,
hosszúkás körme kármintól bibor.
Olykor kibukkan a fátyol alol,
fölötte csendbe csicsereg a fecske,
s ő minden este álmodón, repesve
barackvirágról, fűzfáról dalol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Kosár
Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» 9. Szerelmes üzenet.
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
|
