|
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák árnyékában,
sokáig éltem, sokáig éltem
tested takaró melegében.
Azt akarod most, hogy elégjen
testem a tested bőr-melegében?
Azt akarod, hogy megfagyjak
óriás árnyékában a Napnak?
Aztán azt akarod, hogy elégjen
testem a Napon, a meztelen réten?
Aztán azt akarod, hogy egy este
testem a tested levesse?
Kertedben állok, hullik a szilva,
meg vagyok én már nagyon szorítva,
ha a melegben, ha a hidegben,
de az veszít el, akit szerettem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
|
