|
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők; hangjuk emberi
közelségből kezd felremegni,
s ha megszólalnak, már az ember
leheletüket érezi.
Jöjjetek közel, szólítsatok néven,
csak egyenként beszélgetve elébb.
Nem hangzik messze, de könnyebben ér el
a szívünk mélyére a halk beszéd:
a szerelem is egypár halk igével
remeg fel, amikor legjobban ég;
minden igaz szót megfontolva érlel,
csendesen mond ki az emberiség.
Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok,
hogy hallatsszon a hangotok,
ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy
a lármán túlharsogjatok:
- hajoljatok az emberek arcához,
s közelről, halkan szóljatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
|
