Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzámhajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzádkaroltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.
Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,
Kergetőzve s összeborúlva, mint tengeren játszó sirályok,
Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben,
Idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.
Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,
Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok,
S úgy nézzük egymást szomorúan, kiváncsian s mindent tudóan,
Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tündérmenet A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Ismeretlen Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
» Más kell Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Egyedül Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Mi a szerelem? Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Pórleány Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Vallomás Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Molnárleány Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
|