|
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv térdemen:
Szebb az ének, mely igézve
Lomb alól foly édesen.
Szertenéztem, völgy öléből
Felkanyarg az árnyas ut -
Kis kosár kezén, az úton,
Szőke pórleányka fut.
Elpirulva rám tekinte,
Nagysietve elhaladt, -
Nézve néztem és eszemben
Volt a pajkos gondolat:
Bár lehetnék barna Bandi,
Átölelni hónyakát!
Tudva, csókot jó hiszemben,
Könyves úrnak ő nem ád.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
|
