|
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold. Fölrepeszted
a tavaszi láz varait.
Éppen hegedni kezdtek.
Vedd le mellemről tenyered.
Áram-telt vezetékek
vagyunk: egy perc, egy rezzenet
egybecsap, összeéget.
Majd férjhez mégysz. Fut az idő.
Feleded, mik gyötörtek.
Asszony lehet mind, aki nő.
Szívet szerezni: hőstett.
Én meg női kezek, nyakak,
vállak, hátak csodái
előtt, míg élek, áhitat
rabjaként fogok állni.
De köt veled az éjszaka
láncba, bármily nehézbe -
Hajt még erősebb vágy, hiv a
szakítás szenvedélye!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
» Minek szaladtok el...
Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
|
