|
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg kedvem változik,
Minden vígasztalás távozik,
S komor gondolatim háborogva dúlnak:
Ó Fánni! szép szemed egy tekintetére
Új nap jő legottan elmémnek egére.
Elűzvén a búnak setét fellegét,
Meghozza vígságim nyájas seregét;
S egy mosolyodásod esdeklésemre,
Isteni csendességet önt lelkemre.
Mint mikor Boreas hatalmas társai
A tengert megháborítják,
Fenekéből felfordítják,
S egeket csapdosnak dagályos habjai:
Venus Gráciákkal a parton múlatván.
S magát történetből nékik megmutatván.
Éol nemzetsége hirtelen eltünik;
Egy mosolygására szél, tenger megszünik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» A szépség üzenete
Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
|
