|
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem, ki adta
s tenyerével megnyugtatta.
Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem -
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.
Szavad: nem értem, de sürgés.
Szava: nem értem, de zengés.
Nagyon szerethet már engem,
megtür téged is szivemben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
|
