|
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében gyors villámok rejlenek,
És te, lányka, reá mosolyognál:
A legszebb verőfény születne meg.
Hogyha lelkem borult éjjel volna,
S te pillanatod bele hajtanád:
Csillagsugárral derítenéd föl
E börtönsötétségü éjszakát.
Hogyha lelkem ölő angyal volna,
S meglátná, lányka, kedves arcodot:
Földig hajtaná fejét előtted,
S csókkal halmozná bibor lábadot.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Ballada F. Gy. egyetlen szerelméről
I.
Mikor Faludy György elment Bécs őszi...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
|
