|
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a valóság.
Este fejét ki letette,
táguló világba a gondját
(azt, hogy a hámba befogják,
bárha húzni nincs meg a kedve
s tölt hiába nyolc robot-órát)
messzire dobta-vetette.
Mint aki úszni szeretne
s látja, tiltva ringnak a bólyák,
úgy találok napbanevetve
út közepén tilalomfát.
Úgy, ahogy - sietve tehozzád -
rejtem arcom öledbe;
rejti magát a valóság
napszakokba és szerelembe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Vallomás
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
|
