|
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem nevezném egyébnek
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
|
