|
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez, ismeretlen Adám,
Kit fájlak, iszlak s nem ismerlek.
Ízedet ízlem édes szájjal
S aztán egyszerre el-tova-tünsz
Csalással, bűnnel és homállyal.
Úgy tünsz, mintha nem lettél volna
Bolond életemnek dáridós,
Ízletes, tegnapi koboldja.
Ki vagy, mi vagy, holnap elválik,
De a halálig Te megmaradsz,
Megmaradsz egész a halálig.
S halál előtt bár egyszer jönnél
S úgy, amiként én képzelem:
Szívembe jóestét köszönnél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
|
