|
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan bájost s mélyen kínosat.
Magam valék, megnyílt az ég felettem,
Leszállt egy angyal fényes távolából,
S fejemre tett egy rózsakoszorút,
Oly illatost, olyan virágozót,
Hogy szívem nem birá gyönyörje terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, bájjal rám tekintve.
S míg ott ülék gyönyörnek érzetében,
Hervadni kezdtek a nyiló virágok,
A zöld levél sárgulva húllt alá,
S tövis-koszoru vérzé homlokom,
Hogy szívem már nem birta kínja terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, búsan rám tekintve.
Oh álom volt a rózsa s a tövis,
Álom, mely többé vissza nem jövend.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Szerelem
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Így szaladsz karjaimba
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre....
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
|
