|
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Éji furulyaszó
Árny borul a tájra,
Csillag lép az égre,
A...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
|
