|
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin, hűséges nyelvet.
(Déli verőn fogok feküdni holtan.)
Szeretem a forró szerelmet.
Szeretem az arcom fekete árnyát,
ha ráhull a szőke falakra.
(Megálljatok: négy fal reszket csak át
a fénytelen végső szavakra.)
Szeretek mindent, ami enyém volt:
a szemem, a kezem, az ajkam...
Szeretem nappal a lámpavilágot,
ha reszketve átsuhog rajtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
|
