|
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó szavakból
rebbenő könnyűségből
áttetsző-meleg-lüktető
világdarabnak
szép reggelnek
mosolyos délutánnak
életem el nem szakadó részének.
Fájdalmasan és izgatottan
mint egy Rodin szobor
bomlasz ki a ködből
egy világváros mélységeiből
zilált véletleneken át.
Az el nem szállt nyilak tömörségével zuhogok
feléd.
A boldogság fehér selyméből
adhat-e rád köntöst
karjaim feszülő íve.
A hideg magány zúzmaráz
és a sötétülő idő
mint egy híg hüllő gázol át rajtam.
Életünkből
boltozhatunk-e palotát
amelyben
szűrt fényű szemeid gyönyörű csendje világít?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» Szerelem
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
|
