|
Két szegény karomat kinyujtom
Száz mértföldre. Hat éve
Már, hogy először elért
S meghalnék, ha most,
Először, el nem érne.
Megint megvertek, kirudaltak,
Megint nem vagyok senki,
Megint fogd meg a kezem,
Hívj, akarj megint
Másoktól elszeretni.
Karjaimhoz nincs joga másnak,
Űzhetnek bajba, kínba
S áldottak, kik ezt teszik,
Mert te, asszonyom,
Így szaladsz karjaimba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
|
