|
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem arcodat.
Te ringatózol a dalon,
Te rengeted a húrokat,
Téged dicsérnek a vonók
És áldanak a trombiták,
Csellókban a vágyam zokog,
Dobokban a szívem kiált.
Fülem befogva hallgatom,
Hogy harsonáz a szerelem,
Hogy dübörög e hatalom
Időkön át és tereken:
Hogy rázza emlék lombjait,
Hogy tépi élet sudarát.
Ó Anna, lelkem dalait
Neved hogy viharozza át!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» Házasság
Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,
Különben...
» Emlékezz csak a szeretőd szemére
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
|
