|
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden egyebedet hagynám eltemetni.
Utóvégre halott vagy, nekem az,
s gyászomra tán sohasem lesz vigasz.
Csak a szép derekad tudnám elfeledni,
nem kellene fejem öklömmel veretni!
Hisz már halott vagy, mint megannyi más,
kit az idő pora behull, elás.
Csak sűrű kék hajad tudnám elfeledni,
s ne kívánnám fejem sátrában eltemetni!
Csak vágtam volna le egy tincsedet,
beérném ezzel az egész helyett.
Csak tested illatát tudnám elfeledni,
nem kívánnám magam miattad sírba vetni.
De itt ég bennem és idéz, idéz,
s megőrjít a tudat, hogy élsz, hogy élsz!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Este a Dunaparton
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat,...
» Várlak
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
|
