|
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Szerelem
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el...
» Vers cim nélkül
Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni,...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Eltűnt halott
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
|
