|
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat szememből.
Aztán az uccán végigvándoroltam
s szemem ujra kívánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett:
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Szomorú volt gondolnom szép szemedre,
amelyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám, Anizia!
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel!
Most sétapálcám nem verné szivem...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Néma vád
A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Azt mondod...
Azt mondod: egy őrangyalt ád az Isten
Minden...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
|
