|
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt széldulásos, viharos az éj,
s engem kerül az álom.
Ha gondolsz reám néha-néha még,
itt imbolyogva szállnak kalapomra
kristályos hópihék.
S ha rád lel néha egy-két boldog óra,
itt kacagnom kell, nem bírok magammal
és nap süt le a hóra. -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
|
