|
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök vésze az aranyos teán.
A smaragd pára a semmibe vész-e?
Vagy szerelem-halások képe, tükre tán?
Holt szerelem később ismét folytatódik.
Most párává válik, aztán lecsapódik,
s homályharmattal vonja át
lelked hideg üvegfalát.
Csészémben hideg, sűrű lett a tea.
Kavargatom a barna bájitalt.
Ha írtál egyszer homályvont üvegre
ujjvéggel egy nevet -
ne hidd, hogy az belőled valaha kihalt.
Csak gyenge lehelet kell,
s viszont látod halványult betűidet.
Az a név nem hagy soha nyugton,
s izgat - mint a tea a szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
» Nő van mellettem
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» Száz alakba
Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban...
» Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
|
