|
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb, emeld meg ágadat, bokor.
Azóta láttam bús évet, sokat.
Glicínia, szórd, szórd a szirmokat.
Jött ő azóta, dús nyárfák, közétek,
Hallgatni, mit suttogtok, mit beszéltek?
Most is nyugatra hajlik ágatok,
S fölfelé nő mindig sudárotok.
Nem látjátok őt, csúcsról nézve fent?
Tudjátok, a "tegnap" szó mit jelent?
A kapunál tölgy, ismerem a fát,
Megkérem a kertészt és bebocsát.
Folyik a kút, mint akkor, szabadon.
Te kút-ér, ott folysz át a múltamon.
Ahogy ismertem, minden úgy maradt,
Nem változott meg annyi év alatt.
S szóltam: A kertnek itt egy sírja van,
Én ástam azt dalolva, rég, magam.
Kertemben nincsen sír - így válaszolt.
Igaz. Hiszen a senki sírja volt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Minek szaladtok el...
Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
|
