|
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat elbíztad?
Mely mint egy szép gyöngyvirág, hamar elrothad;
Mint egy csurgó patak, mely vissza nem folyhat,
Úgy fut el szépséged s változik szép orcád.
Futsz most előttem, mint galamb ölyv előtt,
De ha szárnyas vagy is, nem éred az időt;
Esztendő is elfut te szépséged előtt, –
Azt tudod-é, szépség hogy néked örököd?
Leszedi orcádról az idő szép rózsát,
Sűrű barázdákkal megszántja orcádat,
Ezüstté fordítja szép arany hajadat;
Bánni de hiában, fogod tett dolgodat.
Akkor fogod mondani: oktalan voltam,
Rózsát virágjában le nem szakasztottam;
Mikor még lehetett, akkor elmulattam, –
Most, mikor nem lehet, kezdeni akartam…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
|
