|
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélegző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol,...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
|
