|
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon csaknem kitör.
Ó, hányan vannak a világon,
kiket nehéz bánat gyötör…
Szegények, ennyi boldogságot látva
önsorsukat fájóbban érzenék.
Elhallgatok. S csak titkon mondok áldást,
hogy társamul téged adott az ég!
A sors irigy a boldogokra,
gyötörni őket lesbe áll,
s én üdvömet féltőbben óvom,
mint gyönge fészkét a madár.
Nem! Mit se vallok! Szótlan hordja titkát,
hallgatva őrzi kincsét e kebel.
Olyan a lelkem, mint a tenger árja:
legnémább ott, hol gyöngyét rejti el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
|
