Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel betüket vés a falba,
Nem látott arcokat, nem ismert figurákat:
Verejték-folyós homlokot balra,
Jobbra: széntüzű, kénvirágú fákat,
Csak egyre vés, női hajat pipál.
A kalapács benn mindent összetör:
Egy kék nézés porcellánszobrocskáját,
Egy régi csók könnyszagú csorba üstjét,
Néhány kicsi öröm olcsó ezüstjét;
A szivfalról búsan lehullanak
Az emlékek fakult himzései...
S a falba a rejtelmes kalapács
A vésőt egyre mélyebben veri.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Első látásra (a Hős és Leander-ből) Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» Szerelemhez Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» Ha nem szerelmet Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Csalóka álom Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Szerelem Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s...
» Decrescendo Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
|