|
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a szél,
A Dalos bolyong magában,
S keble búsabb lángra kél.
Könny között tolul szemére
A benn küzdő gyötrelem;
Önts, ah, balzsamot sebére,
Boldogító Szerelem!
Minden lepke lél virágot,
Harmatot minden virág;
Én tekintem a világot,
Bús magány az s pusztaság.
Istenné, kit hajnalában
Hű karod vitt mint vezér,
Most ím égető napjában
Híves árnyat tőled kér!
Vagy ha kedved szép egében
Több remény nem bíztat már,
S csillagod rezgő fényében
Nincs egy enyhítő sugár:
Küldd el véglehelletemre
Még egyszer hív angyalod,
S tőle bérűl húnyt szememre
Könnyáztatta fátyolod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Tudjátok-e
Tudjátok-e, a szerelem mit ér,
s hogy...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» Mire megjössz
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő...
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
» A szerelmesek Holdja
Makulátlan az ég
S ragyognia kéne a Holdnak.
De...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
|
