|
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: "Álom ez?"
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva
tarthatnám keblemen.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
|
