|
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,
violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.
Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először-látott mosolyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Tükrök törvénye
Hogy a mi lelkünk szépítő tükör,
Egymást...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Szerelem
Már oly édes, oly vonzó, zsongató
volt egy-egy...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
|
