|
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.
Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?
Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
|
