Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bántani én nem akarlak Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» In aeternum Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Ketten ültek... Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» A türelem bilincse Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Jó érezni Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» A viaszbaba Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Kedvesemhez Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» És mégis megvártalak Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Kötődés Magamban hordom a szívedet,
a szívemben...
|