|
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a szerelmemet!
S a verseket, remegő hangon
Úgy olvasgattam el neked.
Nem voltak pompázó virágok.
Erdő, mező virága csak.
Nem fellengző, nagy vallomások
Csak szívből jött igaz szavak.
S azt hittem a szived megérti
Amit hozzá szivem beszél.
Míg egyszer aztán tavaszomra
Pár szavadtól, rászállt a tél.
Nem is gondoltad tán te jól meg,
Csak úgy kiröppent ajkadon:
Ha hazugság is, írjon verset,
Mindég szivesen hallgatom!
S azóta dehogy tudnék írni.
Dérütött réten nincs virág -
Elcsöndesült a rímek berke
Hangtalan, néma a világ...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Én is vóltam szerelmes...
Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Elválás
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
|
