|
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok, a világ kereng velem!
E szenvedés, e szörnyü kín alatt
Hogy nem repedsz meg, égő kebelem?
Nem, én nem hordom többé terhemet,
Habár egy élet rajta függene,
Válj lángszavakká, titkos érezet,
Te szívem pokla, szívem édene.
S ha szólanék is, mit remélhetek?
A sors irántam oly vad, oly kemény;
Oh kárhozat, oh gyilkos képzetek!
Nem gyúl érettem viszonérzemény.
Én távozom, s örökre távozom
Gyötrő titkommal tőled, oh leány!
Vezessen a sors boldog útakon,
Öröm-tavasznak tündér-korszakán.
Legyen pályád mosolygó rózsakert,
És minden óra benne rózsaszál,
S ne tudd, ne tudd, leányka, e levert
Sziv-éjjelen, hogy csillagom valál!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
|
